"Engem egyáltalán nem zavarnak a szellemek, mert megtanultam velük együtt élni. A lakásomat például egy kisfiúval osztom meg, aki néha megbökdösi a vendégeim hátát, vagy lelök ezt-azt az asztalról. Tartottunk már szeánszot is, és akkor elmesélte, hogy kétszáz évvel ezelőtt távozott a világunkból. A házban tűz ütött ki, de ő aludt, és a nagy füstben már nem találták meg a szülei. Eleinte csak azért járt vissza, hogy megnyugtassa a szüleit, hogy jól van, de végül a két világ között rekedt, azóta próbálja magára felhívni a figyelmet. Hát sikerült!"